
Gyulladás a fogászati implantátum körül – periimplantitis
Egy probléma, ami miatt fontos az utógondozás – az implantátum körüli gyulladás kialakulása
Manapság az fogászati implantációk 98% a sikeresnek mondható. Az elmúlt 50 évben és napjaikban is folyamatosan fejlődő, rendkívül innovatív területe ez a szakmánknak. Bármennyire kiforrott azonban az implantáció technikája, előfordulhat az implantáció sikertelensége is. Gyakran kerül hozzánk páciens azzal, hogy “az én szervezetem nem bírja az implantátumot, volt már korábban ilyen beavatkozásom, de sajnos kilökődött”.
Van-e reális oka egy ilyen mondatnak? Saját személyes tapasztalatom szerint nincs olyan, hogy valaki „nem bírja”, azonban az én praxisomban is előfordult olyan, akinél több implantátum vesztés is kialakult. Megfelelő gyógyulási idő elteltével, a szükséges csontpótló beavatkozások segítségével azonban sikeresen újra lehetett implantálni minden páciens esetében. Az implantátum beültetése után az elsődleges csontosodás kialakulásának hiányában un korai implantátum vesztésről beszélünk, mely esetben a beültést követő néhány hétben már gyulladás jelei szoktak mutatkozni, de legkésőbb az implantátum tervezett terhelésekor kiderül, hogy sajnos az nem csontosodott megfelelően.
Bizonyos implantátumok azonban túl a csontosodáson, túl a fogmű elkészülésén, esetleg évekkel később, 5-10 év múlva kezdenek panaszt mutatni. Ilyenkor egy lassabb gyulladásos jelenséget figyelhetünk meg az implantátum körüli szövetekben, elsősorban szondázásra jelentkező ínyvérzést, és radiológiailag látható csontvesztést tapasztalunk. Érdekes megjegyezni, hogy bár időnként több milliméter csontvesztés kialakul, a páciensnek lehet, hogy szubjektíven semmilyen panasza nincsen. Honnan tudhatjuk mégis, hogy baj van? Szubjektív panasz hiányában csak a rutinszerűen, évente elvégzett röntgen felvételek, a félévenkénti fogászati kontroll, és professzionális szájhigiénés kezelések során vesszük észre, ha rendellenes elváltozás van.
Mi lehet a probléma hátterében?
Azok a páciensek akik fogágybetegségben szenvednek, esetleg emiatt vesztették el a fogaikat mindenképpen rizikó csoportba tartoznak. A fogágybetegség ugyan kezelhető, illetve kontroll alatt tartható, mégis nagyon fontos a rendszeres fogkőlevételeken megjelenni, és monitorozni a fogágy állapotát. Ha a szájban elszaporodnak a periodontopathogén baktériumok, azok az implantátumokra is veszélyt jelentenek, különösképpen azért, mert az implantátum direkt csontosodással rögzül a szájban ezáltal hiányzik mellőle a fogaknál megtalálható parodontium, melynek ér-ideg ellátása fontos szerepet tölt be a védekezésben, így mondhatjuk, hogy az implantátum, a fogaknál „védtelenebb” a szájban.
Rizikót jelent a páciens rossz szokása úgymint a dohányzás, vagy a nem megfelelő szájhigiéne, továbbá szisztémás betegségek pl. a cukorbetegség is. Természetesen a különböző rizikó tényezők együttes jelenléte hatványozottan hat egymásra.
Az implantációt végző orvos felelőssége is nagy. Amennyiben azonnal, a foghúzás időpontjában vállaljuk a beavatkozás elvégzését, rengeteg előnye mellett szintén emelkedettebb kockázatot vállalunk. A nem megfelelő csontmennyiség, illetve feszes íny hiánya is további kockázat az implantátum sikeressége tekintetében. Sokszor felelősen csak úgy tudunk implantátumot behelyezni, ha azt csontpótlás, esetleg külön ülésben lágyszövet pótlása előzi meg, vagy egészíti ki. Természetesen ez kevéssé népszerű a pácienseknél, mert hosszabb ideig, több beavatkozással és nem kevés költséggel járnak, nem beszélve arról, hogy ezidő alatt az ideiglenes pótlás kérdése is időnként nehezen megoldható lehet.
Mi a teendő a kialakult gyulladás esetén?
Minél előbb fedezzük fel, hogy baj van, annál több időnk és lehetőségünk van gyógyítani a folyamatot, melyet szisztémás és lokális antimikrobális kezeléssel, tisztítással kezdünk. Ha szükséges, az implantátum körül a parodontális műtétekhez hasonlóan felnyitjuk a szöveteket, és maximálisan megpróbáljuk megtisztítani a nem oda való gyulladt szövetektől. Ilyenkor az implantátum felszínét is különböző eljárásokkal fertőtlenítjük. A Nobel Biocare például erre egy galvanizációs eljárást fejlesztett ki az un Galvosurge-t. Csontpótlással kiegészítve újabb éveket nyerhetünk az implantátumoknak, melyek stabilitása sokszor még a csökkent csontmennyiség mellett is megmarad.
Kiszámítható eredményt garantálni egy már meglévő gyulladásos folyamat mellett persze jóval nehezebb mint megtartani az eredményt folyamatos odafigyeléssel. A pandémia során sokáig azt kommunikálták az embereknek, hogy csak akut esetben menjenek orvoshoz, és ennek negatív hatását sajnos máris észlelem. Az emberek az én rendelőm esetében pont a 20 év alatt felépített parodontális gondozást hagyták el, mint nem akut beavatkozást, és ennek számukra sajnos láthatóak a következményei.
Kérem ne higgye el, hogy egészségének megőrzése, prevenciója nem fontos! Jelentkezzen be tisztításra, kontroláltassa fogait, implantátumait, mielőtt nagyobb probléma alakul ki!
Megéri!
Dr. Szilágyi Emese
parodontológus, implantológus
